Negyedéves blog. Laza, nyugodt, hideg tél, helyenként kisebb betegségekkel, és egyértelműen erősödő angliai hangulattal. Az élet a megszokott kerékvágásban folyt, Hanga+Borsi reggel iskolába ment, Csongor+Tünde oviba, én pedig dolgozni, Emese pedig leginkább otthon volt, és próbálta kipihenni a 11 évnyi kisbabázást. A reggeli indulás persze nem egyszerű, még akkor sem, ha 99%-ban mindenki magától kel. Vásárlási utalványokat szoktam osztani a 7:20-as indulás előtt 5 perccel elindulóknak - ebben Csongor vezet nem sokkal Bors előtt. Tünde általában ragaszkodik hozzá, hogy Emese öltöztesse, de azért túl szoktam tudni járni az eszén. Mindig autóval megyünk körbe, Emese vezet, Hanga ül mellette, mi többiek hátul. Át szoktuk ismételni a tudnivalókat a nap további részére vonatkozólag (ki hová megy, mikor kiért ki jön).
Délután Emese Bianka segítségével összeszedi a gyerekeket, és több részletben elviszi őket az összes különórára: Hanga balettra, fagottra, szolfézsra jár, Bors+Csongor hegedülni+szolfézsra, Bors még programozni is járt egy ideig, Csongor pedig szerdánként egész nap ovi helyett ovisuliba megy. Bianka fizetett segítség, nagyon cuki, az összes gyerekem imádja, és sokszor inkább őt választják helyettem vagy Emese helyett bármiről is legyen szó, de persze ebben benne van, hogy őt azért kevesebbet látják összességében. December óta elkezdtek angolul is tanulni, Klári minden pénteken jön, és először Hangával+Borssal+Gellérttel angolozik (ez a nagygyerekes angol), aztán a Hangával+Borssal+Csongorral+Tündével (ez a kisgyerekes angol, ami éneklősebb, és amire meggyőztem Hangát+Borsot, hogy ők is vegyenek benne részt, Gellértet viszont nem tudtam). Gellért egy volt szomszéd kisfiú, akikkel jóban vagyunk, és Borssal barátok. Este 7 órakor vacsi, de nem kötelező, utána fürcsi, aztán 20:15-től 20:30-ig mese, utána némi fejből mesével a sötétben. Emese továbbra is Tündével alszik (rosszul), én Csongorral+Borssal (jól), Hanga pedig külön szobában (de azért a mesére be szokott jönni, sőt, a fejből mesére is).
Hétvégenként sajnos túl sok értelmeset nem tudtunk csinálni, mert általában elég hideg volt, és Tünde nem nagyon szeret gyalogolni, ha pedig cipelem (mert én szívesen cipelem), akkor meg gyorsan elkezd fázni, mert nem mozog. Így a korábbi évekhez hasonlóan végiglátogattuk a barátainkat, meg kisebb sétákat tettünk, miközben gyakran felültünk valamilyen fűtött járműre. Sokat társasjátékoztunk is otthon, több társast is vettünk emiatt, persze nem egyszerű Hangától Tündéig mindenkinek jó játékot találni, Emese különösen ügyes a társasjáték-szimultánban, játszik egyet Bors+Csongorral, közben egy másikat pedig Tündével. Meg persze néztünk valamennyi tévét, illetve a számítógép mellett tovább erősödött az okostelefonozás is a gyerekeink körében, pláne, hogy Hanga kapott új telefont, és nekem is és Emesének is lett most már okostelefonunk, de Emesével továbbra is lelkesen harcolunk azért, hogy a családunk ne fulladjon bele az elektronikus világba. A harc örök, de azért jó eredményeink vannak.
A zsebpénz változatlanul 500Ft/gyerek/hét, amit még soha nem vontam meg, hiába voltak egyes gyerekeim esetenként kevésbé együttműködőek. Ez talán emelkedni fog, plána ha Londonban leszünk, de egyelőre nem született döntés arról, hogy mennyivel, illetve hogy függjön-e ez jobban az együttműködéstől. Kérdeztem erről őket is, azt mondták, hogy legyen 2x-3x ennyi, de ne több, és hogy ne legyen egyértelmű kapcsolat az együttműködéssel, arra elég a Mikulás.
