Nyaralás a nyaralás alatt. Három napra elmentünk túrázni a hegyekbe. Rapperswilből indultunk, ide is értünk vissza, sátrat nem vittünk, hanem elautóztunk (akárcsak tavaly) a Vermuntstausee-hez, itt leparkoltunk, összeraktuk a hátizsákokat, és indultunk túrázni. A Saarbrückner hütte 3 órányi gyaloglásra volt a tábla szerint, nekünk kb másfélszer ennyi időbe telt felmenni. Kellemes út volt, felfelé. Hanga+Bors saját hátizsákot vittek, benne a saját dolgaikkal és sok édességgel, Csongor a saját lábán, de hátizsák nélkül ment, Tünde időnként gyalogolt, többnyire az én nyakamban volt, és persze Emesének és nekem is volt hátizsákunk. 3 váltás ruhát vittünk, némi ennivalót, sok vizet, és mindenkinek hütte-hálózsákot, amit én varrtam, és ami kötelező a hegyi hüttékben. Menet közben eleredt az eső (pedig direkt napot ígértek), Tündét+Csongort bevarázsoltam egy kicsi szikla alá, így ők nem áztak, Hangának is találtam egy helyet, de addigra már elállt az eső, nemsokára pedig kisütött a nap, úgyhogy jól megszáradtunk mire felértünk. Kb 4-re értünk fel, a hüttében kaptunk szobát egy emeletes és dupla emeletes ággyal, volt szuper meleg vizes fürcsi (pénzért, befizettük), és vettünk néhány levest vacsoráig, majd Emese+Bors, Hanga+én, majd Csongor+én elmentünk hátizsák nélkül köteles utat mászni, mert nem fáradtak eléggé el. Végül vacsora és alvás.
Másnap következett az izgalmas nap, amikor a Saarbrückner és a Tübinger hütte közötti utat tettük meg két hágó érintésével, kicsit átjutva Svájcba is. Ez az út szintén 3 órásnak van jelezve, szerintem mi másfél-kétszer ennyi idő alatt tettük meg. Voltak nehéz rövid szakaszok, de szépen lassan végigmentünk azokon is. Főleg ezen a napon volt jellemző, hogy a szembejövők harmada csodált minket, hogy ilyen ügyes gyerekeink vannak, egy másik harmada pedig kifejezetten óvott minket a továbbmenéstől, hogy ez gyerekekkel lehetetlen. Nekem Emese hegymászó múltja nagy segítség, mert én jól tudom a gyerekeinket motíválni (akik egyébként is lelkesek), Emese pedig jól el tudja dönteni, hogy mi az, ami még biztonságos. Kötél nem volt nálunk, de Emese hozott négy (két pár) hegymászó botot, ezeknek nagy hasznát vettük, általában Emesénél+Hangánál+Borsnál volt egy, Csongor nem kért, a negyedik pedig hol TÜndénél volt, amikor saját lábon gyalogolt, hol nálam, amikor a nyakamban ült. Végül persze megérkeztünk a Tübinger hüttéhez (ahol már tavaly jártunk) megint kb 4-re, itt csak közös szobában jutott nekünk 6 ágy, de nem bántuk, megint volt meleg vizes zuhany (ezúttal ingyen), és itt meg sem vártuk a közös vacsorát, hanem rendeltünk mindenfélét, amiket meg is ettünk. Utána felfedeztük a hely társasjáték-készletét, majd alvás.
Harmadik nap már csak vissza kellett jutnunk az autónkhoz a tavaly bejárt úton fordított irányban, kaptunk reggelit és elindultunk. Ez is egy 3 órás út volt papíron, szépen haladtunk, többször megálltunk pihenni, és láttunk egy mentő-helikoptert felettünk szállni több körben, ami egy bajba jutott sziklamászóért repült, akit végül fekete zsákban láttunk a parkolóban. Végül megérkeztünk az autónkhoz, ahol némi pakolás után hazafelé indultunk. Útközben nagyot ebédeltünk.
