Tavaszi blog. Ez a tavasz egy különleges tavasz volt. Márciusban nem dolgoztam (főleg kerékpároztam, de elég hideg volt), aztán áprilistól elkezdtem dolgozni Londonban a Googlenek. Hétvégékre hazarepültem, hétközben pedig Emese működtette az otthoni dolgokat, amiben Bianka segített neki sokat, azt hiszem, Bianka minden délután nálunk volt.
Az otthoni élet legnagyobb kihívása az okostelefon, sokat kell dolgoznunk Emesével, hogy ne akarjon Hanga+Bors+Csongor állandóan videókat nézni rajta. A harc örök, de elég elszántak, lelkesek, és ügyesek vagyunk, és van sok sikerünk is.
Londonnal kapcsolatban alapvetően mindenki lelkes, igyekeztünk Hanga+Bors+Csongor+Tündével egyaránt megbeszélni, hogy miért megyünk, mi vár rájuk ott, hogy ez miért lesz jó nekik, és hogy mik lesznek esetleg a nehézségek. Elkezdtek angolul tanulni, hogy ne nulla angollal induljanak neki az ottani iskolának.
Az iskolaválasztás nehéz feladatnak tűnt, mivel körzetek és határidők vannak, mi pedig még nem voltunk ott. Emese ekkor írt a helyi tájfutóklubnak, akik összekötöttek minket egy kedves tájfutó-igazgatónénivel, aki felajánlott három helyet az iskolájában Hanga+Csongor+Tündének (Borsnak azért nem, mert nincs Y5 jelenleg abban az iskolában, de beszélt Bors érdekében a szomszédos iskola igazgatójával). Így már csak lakást kellett találnunk a környéken, ráadásul minél közelebb, mert minden gyerek jórészt gyalog jár iskolába. Aztán ez is sikerült, kicsit kompromisszumos, mint minden ingatlanszerzés, és drága, mint minden londoni ingatlanszerzés (nem vettük meg, béreljük).
Most itt tartunk, a többit majd meglátjuk.
