Kellemes tavaszi háromnapos hétvége. Ahogy tavaly is, most is Fertő-tó kerülő kerékpáros túrára mentünk. Most azonban jött velünk Emese és Tünde is, sőt, K....s Balázs és Andris is a szomszédból. Majdnem nem mentünk, mert az előtte lévő héten elég betegek voltunk, először Bors, aztán én, végül Tünde. De az indulás napjára Bors már teljesen jól volt, én legalább félig, így úgy döntöttem, hogy megyek, Hanga+Bors+Csongor+Balázs+Andris persze nagyon lelkesek voltak, de úgy tűnt, hogy Emese+Tünde maradnak. De az indulás előtti napon Tünde már elég jól volt, így már éppen elindultunk volna (mindenki rajta ült a biciklin), amikor megkérdeztem a frissen felketl Tündét, hogy szeretne-e jönni, és persze szeretett volna. Gyorsan adtam rá nadrágot-pulcsit, (elvittem pisilni), és beültettem az utánfutóba Csongor mellé. Emese nagyjából félórával később indult utánunk, közben összepakolt (ebben nagyon jó).
Esőben indultunk a Déli pályaudvarra, szépen odaértünk, vettünk jegyet, Emese is utolért minket, és már indultunk is győri átszállással Fertőszentmiklósra. Itt már nem esett, szépen kerekeztünk Pamhagen, Apetlon, Illmitz érintésével Podersdorfba. Közben több helyen megálltunk tavat meg madarakat nézni. Ugyanabban a kellemes étteremben ettünk, mint tavaly, még emlékeztek is ránk. Végül kikötöttünk az előre lefoglalt hotelünkben, a kerékpárokat szépen lezártuk az utcán, és elsétáltunk vacsorázni a tópartra. A túra egész jól meggyógyított engem, és Tünde is jól volt végig, kicsit ment a hasa, Podersdorfban még külön szereztem neki rizst, mert Emese szerint azt kellett volna ennie, de inkább ő is pizzát kért.
Másnap reggeli a hotelben, aztán továbbindultunk a tó körül: Weiden, Neusiedl, Purbach, Seehof, Oggau, Rust. Jól mentünk, én húztam Csongort és Tündét, akik szépen elfértek kettecskén, még aludni is jól tudtak (azért egy gyereknek egyedül kényelmesebb az utánfutó, főleg, ha alszik). Hanga+Balázs+Andris sokszor mentek előre, időnként Borsi is, de ő le-lemaradt Emesével, mert még mindig nem tud váltani (amiben lehert, hogy a kerékpárja a hibás). Rustban nem mentünk el a vidámparkba, mert nem maradt rá elég időnk, és inkább azt szavazták meg, hogy ne rohanjunk. Megint megálltunk több helyen, ebédeltünk is, és Rustban az előre lefoglalt szállásunkról mentünk el sétálni és vacsorázni.
Végül hétfőn elkarikáztunk Sopronba, az út itt elmegy a tótól, így kicsit hegyesebb, sőt erdei szakasz is van benne, ami nagyon tetszett Emesének. Megérkeztünk az állomásra, megvártuk a vonatot, és szépen hazamentünk vele Budapestre, aztán még hazakerékpároztunk a Déliből. Kész a Széll Kálmán téren a bicikliút!
